Középpontban a fa

Az éghajlatváltozás és a környezetszennyezés tükrében egyre fontosabb szerepet töltenek be a városi, települési zöldfelületek, zöldterületek. A városok világszerte sűrűn lakottak – sőt népsűrűségük mindenütt nő – így aztán sokhelyütt mind nehezebbé válik újabb parkok, fasorok, növényesített terek kialakítása. Emiatt (is) fontos tehát, hogy elsőre rendhagyónak tűnő megoldásokat is találjunk a lakott övezetek zöldítésére, s a hagyományos értelemben vett városi zöldfelületek kiterjedését másként is növeljük. Szerencsére az építészet és a tájépítészet képviselői is keresik ezeket az új irányzatokat, így egyre-másra születnek az innovatív megoldások.

Az egyik ismertebb módszer a zöldtetős építészeti megoldás, mely többször zöldhomlokzatos irányzattal egészült ki. A zöldtetők és -falak számos előnnyel rendelkeznek, pozitív hatásaik (hőtechnika, csapadékvíz-gazdálkodás, ökológia, mikroklíma, levegőminőség, stb.) pedig nemcsak a városi környezetnek, de az épületek lakói számára is jobb körülményeket biztosítanak. Az zöldtetős megoldásoknak köszönhetően lehetőségünk van arra is, hogy épületeinken kisebb fákat is telepítsünk. Alternatívát jelenthetnek azok az épületek is, melyek - a zöldtető és a zöldfal ötvözésével - még nagyobb felületet fednek le növényekkel, és nem félnek a fa és épület teljes közelségétől sem; illetve a feleslegessé váló városi infrastruktúrák - pl. felhagyott vasútvonalak, gyártelepek - átalakítása, melyek helyén új zöldterületek jöhetnek létre.